Te kreatív vagy?

Nagy érdeklődéssel olvasom Sir Ken Robinson Az alkotó tér című, a HVG Kiadónál 2011-ben megjelent könyvét. Ebben a könyvben Robinson azt mondja, hogy a „képzelet a kreativitás forrása, de a képzelet és a kreativitás nem egy és ugyanaz… A képzelet az emberi tudat legnagyobb ajándéka. Képzeletben kiléphetünk az itt és mostból. Visszatérhetünk a múltba, és újraélhetjük azt. Más szemszögből nézhetjük a jelent azáltal, hogy mások helyébe képzeljük magunkat; képesek vagyunk mások szemével látni, mások szívével érezni. Továbbá képzeletben átgondolhatjuk jövőbeli lehetőségeinket… A kreativitás azt jelenti, hogy munkára fogjuk a képzeletünket. Bizonyos értelemben a kreativitás alkalmazott képzelet… Kreatívnak lenni annyi, mint cselekedni… A kreativitás nem valami elvont fogalom – kreatívnak lenni csak valamiben lehet: a matematikában, a gyártásban, az írásban, a zenében, az üzleti életben, bármiben… Az újítás az új gondolatok gyakorlatba való átültetésének folyamata. Az újítás alkalmazott kreativitás.” (És persze még sok-sok értékes gondolat a témával kapcsolatban. pp. 161-163.)

Aki foglakozott, töltött időt kisgyerekekkel bármilyen minőségben (szülőként, pedagógusként, babysitterként stb.), az tudhatja, hogy a gyerekek képzelete nem ismer korlátokat, szabadon szárnyal, képzeletükben nincs lehetetlen. (Tudom, hogy ennek van folyamata, vannak feltételei, és fejleszthető is, de alapvetően szerintem ez az állítás igaz.) Vajon mi a helyzet a felnőttek képzeletével? Igaz az az állítás, hogy a felnőttek is rendelkeznek képzelőerővel, a felnőttek képzelete is szabadon szárnyal? Én azt valószínűsítem (vonatkozó kutatási adatokat nem ismerek), hogy a felnőtté válás folyamatában a képzelet sok embernél csökken, sőt talán el is veszik… Márpedig, mivel a képzelet a kreativitás szükséges feltétele, ez azt is jelenti, hogy kevés kreatív felnőtt van! Ezt Te is így látod? S ha így van, akkor mi történt? Hova lett a képzelőerőnk? Hol vesztettük el? Mikor? Az óvodában? Az iskolában? A felsőoktatásban? A munkahelyen? És főleg miért vesztettük el?

És a kérdések sorát lehet folytatni! Hogyan lehet megtartani a képzelőerőt és fejleszteni a kreativitást? Kinek és hol kellene ezt tennie? Az óvodában? Az iskolában? A felsőoktatásban? A munkahelyen?

A Google volt (legalábbis az általam ismert) első munkahely, ahol a dolgozók a munkaidő 20%-át kreatív fejlesztésre fordíthatták, s a fejlesztési ötletek 50%-a ebben a 20-%-os idősávban született. Ugye akkor nem kell magyarázni, miért is lenne olyan fontos a kreativitás a munkahelyen? A magánéletben legalább ennyire fontos és szükséges lenne kreativitásunk megtartása, életben tartása, fejlesztése.

Ezt a rövid írást – kíváncsian várva a véleményeket – az idézett könyv alcímével zárnám:

„Lépj ki a dobozból, mert többre vagy képes, mint gondolod.”

Forrás: Inspiration4you Kft.

Szerző: Cseh Györgyi

No Comments